Én írok. Te olvasol?
Őszinteség
Légy õszinte magadhoz! Ha úgy érzed, sírnod kell, ne fojtsd vissza!
De ha épp örülni tudsz valaminek, eszedbe ne jusson lelkifurdalást
érezni! Én még a történtek után is makacsul hiszek abban, hogy boldogságra
vagyunk teremtve. És eljutottam oda, hogy Ákosom elvesztése után is
azt tudom mondani: boldog ember vagyok. Boldog ember, akivel történtek
rossz dolgok, aki megjárta a poklot, de felállt, és tovább él.
Az õszinteség nagyon szép dolog, és saját magunk felé kötelezõ is. Ez
viszont nem jelenti azt, hogy minden körülmények között és bárkivel
õszintének kell lennünk. Én pl. kismamáknak (pláne elsõ gyermekes
kismamáknak) sosem mondom el, hogy mi történt velünk. Igyekszem úgy tenni,
mintha minden a legnagyobb rendben lett volna a szülésnél. Nem azért,
mert gonosz dög vagyok, aki szeret hazudni. Egyszerûen úgy érzem, hogy
ilyen érzékeny állapotban nem ültethetem el a bogarat a fülében, hogy
akár még ez is megtörténhet vele. A kismamáknak leginkább nyugalomra és
derûre van szükségük, nem sokkolom õket azzal, hogy õszinte vagyok.
Ha friss az élmény nálad, ha még nem rég veszítetted el a gyermeked,
akkor szerintem amúgy is kerülni fogsz minden olyan helyzetet, ahol
kismamákkal kéne beszélgetned. Ha viszont már közöttük leszel, szerintem
Te is érezni fogod, hogy jobb errõl nem velük beszélgetni. Majd meglátod.